Mit terem a Műterem? tér -élmény - tábor
Idén nyolcadik alkalommal rendeztük meg MOKKA táborunkat. 21 résztvevővel elfoglaltuk főhadiszállásnak a Széchenyi Egyetem Építész Műteremházát. Amit évközben a hallgatók hasonló lekesedéssel töltenk be élettel, talán egy kicsit komolyabban, de nem olyan hangosan és vidáman ahogy mi tettük 2011 július 11-től 15-éig.
A hét során sok oldalról igyekeztünk közelíteni a tér megismeréséhez. Első napon készítettük tapintható képeket. Két kép is készült, az első felületek papírból, gyűréssel, tépéssel, vágással, ragasztással, akárhogy s akármi lehetett, de csak a kéznek szóljon. Másodszorra irányított címekkel ellátott képek készültek, amik az érdes, éles, sima, puha, kemény, hullámos és hegyes felületeket voltak hivatottak bemutatni. Ezeket a dombor-képeket kitettük az egyik teremből kialakított Labitintusba, ahol igyekezett egész héten sötét és csend lenni. Ez utóbbi inkább nem sikerült, de a sötét sokféle játékra inspirálta a táborlakókat. A szellemes történetek mesélésén és a kergetőzéseken túl, itt néztünk képeket, videókat a felhőkről a második napon. Meditáltunk és kicsit repültünk is, miközben pihentető zenét hallgattunk. Annyira ellazultunk, hogy nem okozott gondot a hét háromfős csoportnak felhőket készíteni. A csoportok hét anyagot kaptak, amiből felhőszerű struktúrát késztettek. Az izgalmas alkotásokat egész nap készítettük és a nap végén felhúztuk a Műteremház világító udvarába. Olyan magasra, hogy aztán a harmadik napon elérjük a felhőkarcolónkkal őket. Ez nem sikerült de egyáltalán nem bántuk, így legalább az egyénileg készített cipősdoboz-lakótereket jól meg lehetett nézni. Bábel tornyára emlékeztető zegzugos magas épület született rengeteg színnel és ötlettel, egyéni kis világokkal a belsejükben. Eszperente nyelven érdekes szövegeket értelmeztünk és verseket is írtunk. Negyedik napon a bábeli zűrzavart és az épített világot magunk mögött hagyva egyéni kis szigetek születtek, amelyek nem kis feladat elé állították az alkotókat. Fent kellett tartani a vízen minden kis szigetet. Segítségünkre volt két zsák hungarocel-hatos(vagy kilences) sok használt pillepalack, hungarocel-táblák, és sokféle anyag, amivel természetes-környeztet igyekeztünk varázsolni a szigetekre. Ezeket végül a nagy szél és a kis eső ellenére a Duna-holtágon vízre is bocsájtottunk. Szépen úsztak, majd kihúztuk őket a partra, hogy megírjuk üzeneteinket a pille-palack-postának, amit a Dunán víznek eresztettünk. Ha valaki találkozna vele, ne csodálkozzon. Ezen a napon különösen sokat zenéltünk, előkerült egy dal is, egy halandzsa dal, amit egész jól megtanultunk a végére. Az ötödik napon meglepetéssel várt minket a tanszék, a hallgatók használaton kívüli, vagy tervezés során készült maketteket kaptunk, minden táborozó egyet, amivel azt csinálhatott amit akart, festettük, továbbépítettük, lebontottuk, másik tetőt húztunk rá... mindent amit szerintünk kellett. Így készült el utolsó közös alkotásunk, a makett-város, amit a Műteremház udvarán építettünk fel. Délután kiállítást építettünk mindenből amit csináltunk és vártuk a szülőket, az érdeklődőket, mindenkit aki kíváncsi volt a hét csodáira. Nekünk az volt, azt hiszem minden kedves táborlakó nevében mondhatom. Nagyon jól éreztük magunkat, csak azt tudnám, hogy hová lett el egy zsáknyi zokni a tábor alatt...de ezt csak mi tudhatjuk:) Köszönjük mindenkinek aki segítette munkánkat, a MOKKA csoport tagjainak az közös gondolatokért, de különösen a háttérmunkáért Törőcsik Katának, aki a Gyermekek Háza részéről a szervezési feladatokat ellátta, a dalokért, a felhőkért és a szigetekért Varga Katának, a versekért, a felhőkarcolóért Dobó Eszternek és Tolnay Imrének, a pille-virágokért és a re-gondolkoodásért Bokor Anitának, a kiállításrendezésért Bódis Beának és Váray Ibolyának. Köszönjük, hogy jól éreztük Magunkat Veletek!
Köszönet érte Czigány Tamás építésznek, hogy tanszékvezetőként engedélyt adott a támadásra. Cseh András építésznek, hogy általa életre kelt ez a nagyszerű kapcsolat és a lehetőség, hogy kalandozhassunk az igazi nagybetűs építészetben, akinek Dla. kutatási témája az építészetoktatás óvodától egyetemig. Reméljük jó alapot adott kis csapatunk a tovább-együtt-gondolkodásra. Beának, Nikinek, Daninak, Andrásnak az egész heti segítségért, közös munkáért.
Alapanyagaink többnyire újrahasznosításra ítélt háztartási hulladékok voltak, nemesebb anyagainkat pedig ipari és gyári hulladékokból kerültek ki. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a KÓDEX Nyomdának az általuk már nem használható papírokért, amik számunkra kincsek voltak, s ugyanígy köszönetet mondunk a PERLA K.K.T. munkatársainak, akik kis-hibás zoknikból egész zsáknyit gyűjtöttek nekünk és a Gyermekek Házának. Köszönjük mindenkinek aki gyűjtötte a pillepalackokat, amik szigetekként úsztak a Dunán, Anitának aki a pillepalackokat feldogozta annyira, hogy fűzhettünk belőle csillárt, felhőt, és a sok cipős-dobozokért ami felhőkarcolóként élte tovább új életét.
Itt olvasható és látható a média által megfogott pár pillanat a szerdai napról:
http://o2gyor.hu/index.php?option=com_k2&id=6823:epitesztabor-gyermekeknek&view=item&Itemid=131
http://www.revitatv.hu/hirek/hirado/10977,mokka-tabor.html
A képek minden napról kis ízelítőt adnak, jó böngészgetést kívánunk!
Váray Ibolya Anna
