Volt idő mikor még nem volt mindenkinek digitális fényképező masinája. Ekkor még egy esemény volt a fényképezés. Megfelelő körülmények kellettek a fotgrafáláshoz, fények, esemény, és megfelelő öltözék. Mindenki a legszebb ruháját vette fel. És a megfelő pózban mozdulatlanul várta a kigyulladt start-fénytől kezdve míg azt nem mondják kész!
Beszélgettünk dédszüleinkről, a régi fényképekről, kire emlékszünk, kire csak mesélésből, milyenek voltak a régi fényképezőgépek, mi az a camera obscura, meddig tudunk mozdulatlanul állni és várni készen legyen a fénykép... Átalakítottuk a helyszínt egy régi fotó-műteremmé, ceruzával bajusztrajzoltunk magunknak, és beöltöztünk hogy méltó beállított műtermi fotókat készíthessünk magunkról, akár csak a dédszüleink.
Feladatunk egy olyan montázs készítése vlt amit főként régi fotók fénymásolataiból, régi textilek fénymásolataiból és régi képeslapokból, újságokból készítettünk. Színes ceruzával a fekete fehér fotókat itt-ott meg is színeztük, mint a régi képeslapokon szokás volt. Mindenki alkotott a maga szája íze szerint, a maga élményeire építve, mi tetszik, s mi nem abból a korból. Szép alkotások születtek, és jól éreztük magunkat beöltözködve.
