A harmadik foglalkozást rendhagyó módon a Gyermekek Háza földszinti termeiben tartottuk és nagyon örültünk, hogy három helyiséget is birtokunkba vehettünk. A témamegjelölés alapján a gránátalmával, a babérral és az olajfával, olajbogyóval ismerkedtünk meg. Képekkel színesített történeteket hallhattunk Kata előadásában ezen legendás növényekről, és ezalatt megszagoltuk, megkóstoltuk, megnéztük őket.
A gránátalma a népi motívumok között is gyakran megjelenik, termékenységet, bőséget szimbolizál. A babér a dicsőség, az örök emlékezés és a hallhatatlanság jelképe. Az olajfa pedig különlegesen régóta termesztett növény, több mint ötezer éve termeszti az embere, az olajfa hatalmas, göcsörtös ágú növény, melynek bogyója és az abból préselt olaj nagyon fontos étel a mediterrán országokban, szimbolikusan pedig a tisztaságot, az erkölcsösséget jeleníti meg. A mese-beszéd után a konyhában igazi lakomát csaptunk a fent említett növények terméseiből, termékeiből: olívaolajas-fokhagymát kóstoltunk kenyérrel, olívabogyót és gránátalmát ettünk. Miután mindenki végigkóstolta a csemegéket, az örökzöld babérokra és a körkörös koszorú-forma kialakulásának magyarázatáról is szó esett. A gyerekekkel körjátékot játszottunk, a "Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske" című dalt tanultuk meg és énekeltük, egyre gyorsabb tempóban haladtunk át a kapun és ejtettünk túszokat, mikor "leszakadt a pajta".
A tárgyalkotás során a termések, levelek formáira emlékeztünk és füzért alkottunk belőlük, gyönggyel díszítettünk, gyakoroltuk a pelenkaöltést. Egy levél, egy alma-forma, itt-ott egy olajbogyó és el is készült az őszi ablakdíszünk, amely a növényi szimbólumok kapcsán emlékeztet minket a bőségre, az örökké valóságra és a tisztaságra, és ha kinézünk az ablakon a kis füzér erős, meleg színeivel kicsit élénkebbé teszi a szürkülő őszi napokat.
Hermann Bianka
